8 Ezzel pedig azt mutatja meg a Szent Szellem, hogy amíg az első sátor áll, addig nem lehet a Szentek Szentjébe bemenni.
9 Ez a példa a mi korunkra is vonatkozik. Azt jelenti, hogy az Istennek felajánlott ajándékok és áldozatok nem tudták szellemileg tökéletessé tenni azt, aki az áldozatot bemutatta.
10 Hiszen ezekben a szertartásokban csak ételek, italok, különböző mosakodások, meg egyéb külső dolgok szerepeltek. Ezek csak kívülről érintik az ember testét, de nem változtatják meg a szívét. Isten arra az időre adta ezeket az embereknek, amíg el nem jött a helyreállítás ideje.
11 Ez az idő pedig most van, hiszen a Főpapunk, Krisztus már eljött. Ő azoknak a jó dolgoknak a Főpapja, amelyek már elérkeztek hozzánk, és amelyek még csak ezután fognak eljönni. De nem földi sátorban végzi a papi szolgálatot, mint azok a papok a régi időkben. Jobb és tökéletesebb sátorban szolgál, amelyet nem emberek építettek, és nem tartozik a teremtett világhoz.
12 Krisztus nem a kecskék, vagy borjak vérét vitte, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre ott is marad — és ezzel örökre biztosította számunkra a megmenekülést.
13 A régi időkben a kecskék és a borjak vérét és a tehén hamuját rászórták az emberekre. Így tették őket „tisztává”, de csak külsőleg.
14 Krisztus vére azonban sokkal-sokkal többre képes! Megtisztítja lelkiismeretünket a halott tettektől, hogy azután az élő Istent szolgálhassuk. Hiszen Jézus Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek az örökkévaló Szellem által.