1 Kövessétek tehát a példámat, ahogy én is követem Krisztust!
2 Dicsérlek benneteket, hogy minden dologban emlékeztek rám, és hűségesen követitek mindazt, amire tanítottalak benneteket.
3 Azt akarom azonban, hogy értsétek meg: Krisztus a „feje”, vagyis a hatalommal felruházott felettese minden férfinak. Hasonlóképpen a nő „feje” a férfi. Krisztusnak pedig az Atya-Isten a „feje”.
4 Ezért minden férfi, aki befedett fejjel imádkozik, vagy prófétál, szégyent hoz arra, aki az ő „feje”.
5 De ha egy nő imádkozik, vagy prófétál, akkor be kell takarnia a fejét valamivel, különben szégyent hoz arra, aki a „feje”. Hiszen, ha nem fedi be a fejét, az olyan, mintha kopaszra nyírták volna!
6 Mert ha valamelyik nő nem takarja be a fejét, akkor akár le is nyírathatja a haját. De ha szégyen lenne a számára kopaszra nyírt fejjel járni, akkor inkább takarja be a fejét!
7 A férfinak azonban nem illő, hogy befedje a fejét. Miért? Mert a férfit Isten úgy teremtette, hogy őrá hasonlítson, és dicsőségét tükrözze. Ehhez hasonlóan a feleség is a férje dicsőségét tükrözi.
8 Mert nem a férfi származik az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.
9 Nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.
10 Ezért szükséges, hogy a nő takarja be a fejét valamivel, és így jelezze, hogy valakinek a hatalma és védelme alatt áll. Ez szükséges az angyalok miatt is.
11 Az Úr uralma alatt azonban az asszony is fontos a férfi számára, és a férfi is az asszony számára. Egyik sem független a másiktól.
12 Mert igaz, hogy az asszony a férfiból származik, de a férfiakat meg az asszonyok szülik. Végső soron azonban minden Istentől származik.
13 Döntsétek el magatok, illik-e, hogy egy nő úgy imádkozzon Istenhez, hogy a feje nincs betakarva semmivel!
14 Vagy nem arra tanít benneteket a természet is, hogy szégyen az, ha egy férfi hosszú hajat visel,
15 ugyanakkor pedig a nőnek dísze a hosszú haja? Hiszen ez a természet-adta fátyol a fején!
16 Ha valaki ebben a dologban vitatkozni akar, tudja meg, hogy a vitatkozás sem nekünk, sem az Isten gyülekezeteinek nem szokásunk.
17 A következő dologban, amelyben most rendelkezem, nem tudlak benneteket megdicsérni. Mert amikor összejöttök, annak több a kára, mint a haszna!
18 Először is, úgy hallom, hogy amikor a helyi gyülekezetben összejöttök, akkor is csoportokra váltok szét. Azt hiszem, ez valóban így is van.
19 Az ugyanis elkerülhetetlen, hogy véleménykülönbségek és ennek következtében különböző csoportosulások legyenek köztetek. Ez azért is szükséges, hogy mindenki előtt megmutatkozzon, kik azok, akik nem vesznek részt a pártoskodásban.
20 Amikor tehát összegyűltök, valójában nem is az Úrvacsorában vesztek részt,
21 hiszen amikor leültök enni, mindegyikőtök a saját ételét eszi, amelyet otthonról hozott. Így azután az egyik éhes marad, a másik pedig lerészegedik.
22 Hát nincs saját otthonotok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy talán nem becsülitek semmire Isten gyülekezetét, és meg akarjátok szégyeníteni a szegényeket?! Mit mondjak erre? Megdicsérjelek benneteket? Ezért biztosan nem!
23 Mert én közvetlenül magától az Úrtól kaptam, amire titeket is tanítottalak: az Úr Jézus azon az éjszakán, amikor elárulták, kezébe vette a kenyeret,
24 és hálát adott Istennek. Darabokra törte a kenyeret, szétosztotta tanítványai között, miközben ezt mondta: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ti is ugyanezt tegyétek, és így emlékezzetek rám!”
25 Ugyanígy, a vacsora után felemelte a borral teli poharat, és ezt mondta: „Ez a pohár bor az új szövetség5 amely vérem, vagyis a halálom által lép életbe. Ti is ugyanezt tegyétek, és így emlékezzetek rám, valahányszor ebből isztok!”
26 Így tehát, amikor ezt teszitek — esztek ebből a kenyérből és isztok ebből a borból — akkor valójában azt hirdetitek, hogy az Úr Jézus meghalt. Ezt pedig mindaddig tegyétek, amíg az Úr maga vissza nem jön!
27 Aki tehát nem úgy eszik a kenyérből, vagy iszik az Úr poharából, ahogy az méltó az Úrhoz, az vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28 Ezért mindenki vizsgálja meg magát, csak azután egyen abból a kenyérből és igyon abból a pohár borból.
29 Mert aki úgy eszi és issza, hogy nem becsüli meg az Úr testét és annak jelentőségét, az ítéletet hoz magára.
30 Ezért van köztetek sok gyengélkedő és beteg, és sokan ezért haltak meg.
31 Ha alaposan megvizsgálnánk magunkat, akkor nem kellene ítélet alá kerülnünk.
32 Amikor azonban az Úr ítél meg, akkor azért fegyelmez bennünket, hogy megmutassa a helyes utat. Azért teszi ezt, hogy ne kelljen véglegesen elítélnie bennünket a hitetlen emberekkel együtt.
33 Ezért testvéreim, ha összejöttök, hogy az Úrvacsorában részt vegyetek, várjátok meg egymást!
34 Ha valaki olyan éhes, hogy nem tud a többiekre várni, az előbb egyen otthon, hogy ne ítélet származzon abból, ha összejöttök! A többi kérdéseteket majd akkor beszéljük meg, amikor meglátogatlak titeket.