22 Ezért a nyelveken szólás ajándéka a hitetlenek számára bizonyíték, nem a hívőknek szól. A prófétálás azonban nem a hitetleneknek szól, hanem a hívőknek.
23 Gondoljátok meg: az egész helyi gyülekezet összejön, és ti mind egyszerre beszéltek a nyelveken szólás ajándékát használva. Ha ekkor valaki bejön közétek, aki nem tartozik hozzátok, vagy hitetlen, biztosan azt fogja hinni, hogy mind őrültek vagytok.
24 De képzeljétek csak el: a gyülekezetben mind prófétáltok, és akkor jön be közétek egy idegen, vagy hitetlen ember. Az ott elhangzó próféciák megmutatják a bűneit, és meggyőzik azt az idegent, hogy bűnös.
25 Így azután, mivel a szíve titkai kiderülnek, az idegen a földre borulva imádja Istent, és azt fogja mondani: „Bizony, Isten itt van közöttetek!”
26 Összefoglalva tehát, ezeket javasolom, testvéreim: amikor összejöttök, mindegyikőtök hozzon valamit. Az egyik énekeljen egy zsoltárt, a másik tanítson, a harmadik mondja el, amit Isten kijelentett neki, más valaki szolgáljon a nyelvek ajándékával, valaki pedig magyarázza meg — de mindenkinek az legyen a célja, hogy szellemileg erősítse és építse a gyülekezetet!
27 Ha a nyelvek ajándékával akarnak szólni a testvérek, ketten vagy legfeljebb hárman beszéljenek. De csak egyik a másik után, valaki pedig magyarázza meg!
28 Ha nincs senki, aki meg tudná magyarázni, akkor a nyelveken szóló ne beszéljen a helyi gyülekezet előtt, hanem hallgasson: csak magában és Istennek mondja el!