2 Úgy tanítottalak benneteket, ahogy az anya tejjel itatja gyermekét. Igen, tejjel és nem felnőtteknek való étellel, hiszen azt még nem tudtátok volna megenni. Sőt, még most sem tudnátok,
3 hiszen még mindig a régi emberi természet uralkodik rajtatok! A köztetek lévő féltékenység és veszekedések ezt bizonyítják. Úgy viselkedtek, mint a hitetlenek.
4 Hiszen, amikor egyikőtök azt mondja: „Pált követem”, a másik meg így szól: „Én Apollós embere vagyok”, vajon nem úgy beszéltek-e, ahogy a hitetlenek szoktak?!
5 Mert ugyan ki az az Apollós? Kicsoda Pál? Csak Isten szolgái, akik elvezettek benneteket a hitre, ahogyan az Úr erre képessé tette őket.
6 Igen, én ültettem el bennetek az Isten beszédét, Apollós öntözte, de mégis Isten az, aki felnevelte.
7 Tehát nem az a fontos, aki elülteti, sem nem az, aki öntözi, hanem egyedül Isten, mert ő neveli fel.
8 Aki elülteti, meg aki öntözgeti, egy célért dolgoznak, és mindketten jutalmat kapnak érte.