7 Ki mondta, hogy te jobb vagy, mint a másik?! Amid van, azt mind Istentől kaptad! De ha így van, akkor hogy mersz valamivel dicsekedni, mintha nem ajándékba kaptad volna?!
8 Azt gondoljátok, hogy már mindenetek megvan, ami szükséges. Azt hiszitek, már gazdagok vagytok. Már királynak érzitek magatokat, de nélkülünk. Bárcsak valóban királyok lennétek! Hiszen akkor mi is veletek együtt uralkodhatnánk.
9 Úgy gondolom, Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet adta. Mindenki szeme láttára odaállított bennünket, mint akiket már halálra ítéltek. Így az egész világ bennünket néz — az angyalok is, meg az emberek is.
10 Mi bolondok vagyunk Krisztusért, ti pedig bölcseknek tartjátok magatokat Krisztusban. Mi gyengék vagyunk, ti pedig azt hiszitek, hogy erősek vagytok. Benneteket tisztelnek, bennünket pedig lenéznek.
11 Mindeddig a pillanatig ilyen az életünk: éhezünk és szomjazunk, ruhánk sincs elegendő, sokszor megvernek bennünket, hajléktalanok és hontalanok vagyunk,
12 saját kezünkkel keressük a kenyerünket. Akik átkoznak, azokat megáldjuk, és kitartással tűrjük, ha üldöznek bennünket.
13 Akik rosszat mondanak rólunk, azokról jót mondunk. Mind a mai napig úgy bánnak velünk az emberek, mintha a világ szemetje lennénk, a föld szégyene.