1 Most pedig a bálványoknak felajánlott ételáldozatokról írok nektek. Természetesen, mindnyájan ismerjük ezeket a dolgokat. Azonban a puszta ismeret, vagy tudás még nem elég, mert az csak büszkévé tesz. A szeretet ellenben a többieket építi és bátorítja.
2 Ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő már „tud valamit”, az az ember igazában még semmit sem ismer úgy, ahogy kellene.
3 De ha valaki igazán szereti Istent, azt az embert Isten is közelről és bensőségesen ismeri.
4 A bálványoknak felajánlott étel-áldozatokról tehát azt mondom: tudjuk, hogy a bálványok nem valódiak, és semmit sem számítanak. Viszont azt is tudjuk, hogy csak egyetlen igazi Isten van.
5 Vannak ugyan olyanok, akiket az emberek „isteneknek” neveznek — akár az égben, akár a földön legyenek is — és valóban sok ilyen „isten” és „úr” van.
6 Nekünk azonban csak egyetlen Istenünk van, mennyei Édesapánk, aki a Világmindenséget teremtette. Mi őérte élünk. Hasonlóképpen, egyetlen Urunk van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi is általa élünk.
7 Ezt azonban nem mindenki tudja! Vannak, akik nemrég még tisztelték a bálványokat. Ha az ilyen ember továbbra is eszik a bálványoknak áldozott ételből, akkor úgy érzi, hogy még mindig a bálványokhoz tartozik. Nem biztos benne, hogy helyesen teszi, és bűnösnek érzi magát.