10 Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is. Mert ha volt egyáltalán mit megbocsátanom, akkor is a ti érdeketekben bocsátottam meg, Krisztussal együtt.
11 Igen, feltétlenül szükséges, hogy megbocsássunk egymásnak, különben becsaphat bennünket a Sátán. Hiszen jól ismerjük a szándékait.
12 Azért mentem Tróászba, hogy mindenkinek hirdessem a Krisztus örömhírét. Ott az Úr jó lehetőséget adott nekem erre.
13 Mégsem volt nyugalma szellememnek, mivel nem találkoztam Titusszal, aki a Krisztusban testvérem. Ezért elbúcsúztam az ottani testvérektől, és továbbmentem Macedóniába.
14 Hálás vagyok Istennek, aki Krisztus uralma alatt mindig diadalmenetében vezet bennünket! Isten az, aki rajtunk keresztül mindenhol érzékelhetővé teszi az emberek számára, hogy ő kicsoda és milyen. Ez a felismerés pedig úgy terjed, mint egy drága parfüm édes illata.
15 Mert mi valóban olyanok vagyunk, mint a Krisztustól Istenhez felszálló füstölőszer jó illata. Ezt pedig azok is érzik, akik a megmenekülés felé haladnak, és azok is, akik el fognak veszni.
16 Az utóbbiak ezt az illatot olyannak érzik, mint a halál bűzös leheletét, amely a halál közelségét jelzi. Akik pedig a megmenekülés felé sietnek, megelevenítő, felüdítő illatnak érzik, amely az örök életre vezet. De vajon ki alkalmas erre a feladatra?