Pál Második Levele A Korinthusiakhoz 4 EFO

Kincs a cserépedényben

1 Isten, aki kegyelmet adott nekünk, ilyen szolgálatot bízott ránk. Ezért nem veszítjük el a bátorságunkat, és nem adjuk fel!

2 Elutasítjuk azokat a szégyellnivaló dolgokat, amiket az emberek titkolnak. Nem ravaszkodunk, és nem hamisítjuk meg Isten üzenetét. Ellenkezőleg, az igazságot mondjuk és tesszük, mindenki előtt nyilvánvaló módon. Így mutatjuk meg az embereknek, hogy kik vagyunk mi valójában Isten szemében.

3 Az az örömhír, amit hirdetünk, mégis el van takarva, és érthetetlen egyesek számára. De csak azoknak, akik a teljes pusztulás felé mennek.

4 Ezek a hitetlenek nem képesek az örömhírt megérteni, mert ennek a világnak az „istene”, azaz a Sátán elsötétítette a gondolkodásukat, hogy ne láthassák az örömhír fényét. Az örömhír pedig Krisztus dicsőségéről szól, aki minden tekintetben olyan, mint maga Isten.

5 Mert mi nem magunkról, hanem Jézus Krisztusról beszélünk, és azt bizonyítjuk, hogy ő az Úr. Magunkat pedig úgy tekintjük, mint a ti szolgáitokat, Jézus kedvéért.

6 Isten egyszer régen azt mondta: „Ragyogjon fel a világosság a sötétségből!” Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is. Emiatt tudtuk felismerni és megismerni az Isten dicsőségét Jézus Krisztusban, az ő személyében és jellemében.

7 Az, hogy Jézust ismerjük, igen nagy kincs! Mégis „cserépkorsóban”, vagyis emberi testünkben hordozzuk. Így azután teljesen nyilvánvaló, hogy ez a rendkívül nagy erő Istentől származik, nem pedig tőlünk.

8 Mindenfelől bajok és nehézségek vesznek körül bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mit tegyünk, de mégsem esünk végleg kétségbe!

9 Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre tipornak, de nem tudnak egészen elpusztítani.

10 Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az élete is láthatóvá legyen bennünk.

11 Életünk folyamán állandóan halálos veszélyeknek vagyunk kitéve Jézusért, hogy Jézus élete látható legyen halandó testünkben.

12 Ezért a halál bennünk végzi a munkáját, az élet pedig bennetek.

13 Az Írás azt mondja: „Hittem, azért szóltam.” Bennünk is a hitnek ugyanaz a szelleme van. Mi is azért szólunk, mert hiszünk.

14 Mert tudjuk, hogy Isten, aki feltámasztotta az Úr Jézust a halálból, ugyanúgy bennünket is fel fog támasztani, és veletek együtt maga elé állít.

15 Mindez értetek történik. A célja pedig az, hogy egyre több és több ember fogadja el és adja tovább Isten kegyelmét, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségéért.

Hitben élünk

16 Ez az oka, hogy nem adjuk fel, és nem fáradunk bele a szolgálatba. Igaz, testünk egyre idősebb és gyengébb, a „belső emberünk” mégis napról napra megújul.

17 Mert a mostani, könnyen elviselhető szenvedéseink csak rövid ideig tartanak, mégis örök dicsőséget szereznek számunkra! Ez a dicsőség pedig olyan csodálatos, hogy össze sem lehet hasonlítani a szenvedéseinkkel.

18 Nem a látható dolgokat tartjuk szem előtt, hanem a láthatatlanokra figyelünk. Ugyanis ami látható, az hamar elmúlik, ami pedig láthatatlan, az örökké megmarad.

fejezetek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13