1 Azt hiszem, felesleges is arról írnom, hogy Isten Jeruzsálemben élő népét segítsétek meg.
2 Hiszen tudom, hogy valóban segíteni akarjátok őket. El is dicsekedtem veletek a macedón testvéreknek. Mondtam nekik, hogy tavaly óta már ti, ott Akhájában készen álltok arra, hogy segítsetek. Erre azután a macedón testvérek is elhatározták, hogy ők is adakozni fognak a jeruzsálemieknek.
3 Most mégis elküldöm hozzátok ezeket a testvéreket. Nem akarom ugyanis, hogy a veletek való dicsekedésemmel szégyent valljak. Azért küldtem őket, hogy időben felkészülhessetek, mint ahogy korábban mondtam.
4 Ha azután a macedón testvérek megérkeznek velem együtt hozzátok, remélem, nem találnak benneteket felkészületlenül! Nehogy szégyent valljunk, azaz, hogy nehogy ti megszégyenüljetek, ha kiderül, hogy mégis hiába bíztam bennetek.
5 Ezért kértem a testvéreket, hogy menjenek előre hozzátok, és készítsék elő adományaitokat, amelyeket korábban megígértetek. Azt szeretném, ha adományotok úgy lenne elkészítve, mint önként adott nagylelkű ajándék. Nem akarom, hogy kényszerből és kelletlenül adjatok akár egy fillért is.
6 Vegyétek figyelembe, hogy aki kevés magot vet a földbe, az kevés termést is fog aratni! Aki pedig bőven veti a magokat, annak az aratása is bőséges lesz.
7 Mindenki annyit adjon bele a gyűjtésbe, amennyit előre elhatározott. Ne adjon senki kényszerből, se úgy, hogy később megbánja. Azt az embert szereti Isten, aki szívesen és jókedvűen ad.