7 Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.
8 Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.
9 Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
10 A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
11 Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.
12 Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
13 Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.