1 Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala őt az anyja.
2 Mit szóljak, fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?
3 Ne add asszonyoknak a te erődet, és a te útaidat a királyok eltörlőinek.
4 Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítő ital keresése.
5 Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényről, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.
6 Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek, és a bort a keseredett szívűeknek.
7 Igyék, hogy felejtkezzék az ő szegénységéről, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.
8 Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.
9 Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek!
10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
11 Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
12 Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban.
13 Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
14 Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét.
15 Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak.
16 Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál.
17 Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.
18 Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa.
19 Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
20 Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek.
21 Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.
22 Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete.
23 Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
24 Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek.
25 Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak.
26 Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
27 Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
28 Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt:
29 Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
30 Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
31 Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!