9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11 Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14 Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.
15 Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.