11 Saul feléje dobta a lándzsát, mert azt gondolta, hogy a falhoz szegezi Dávidot. De Dávid két ízben is kitért előle.
12 És félni kezdett Saul Dávidtól, mert vele volt az Úr, Saultól pedig eltávozott.
13 Ezért eltávolította őt Saul maga mellől, és ezredessé tette, hogy ki- és bevonuljon a hadinép élén.
14 Dávid minden útján sikerrel járt, mert vele volt az Úr.
15 Amikor látta Saul, hogy milyen nagy sikereket ér el, rettegni kezdett tőle.
16 De egész Izráel és Júda szerette Dávidot, mert ő vonult az élükön ki és be.
17 Egyszer így szólt Saul Dávidhoz: Nézd, neked adom feleségül idősebb lányomat, Mérabot, csak légy az én vitézem, és harcold az Úr harcait! Mert így gondolkozott Saul: ne én pusztítsam el, hanem a filiszteusok.