31 Akkor az Úr szelet támasztott, amely a tenger felől fürjeket sodort, és lehullatta a táborra, innen is, onnan is egynapi távolságban a tábor körül, két könyöknyire a föld színén.
32 Akkor fölkelt a nép, és egész nap és egész éjjel, sőt az egész következő napon is gyűjtötték a fürjeket. Még aki keveset gyűjtött, az is gyűjtött tíz hómert, és sűrűn kiterítették azokat a tábor körül.
33 De a hús még a foguk között volt, még meg sem rágták, amikor az Úr haragra gerjedt a nép ellen, és megverte az Úr a népet igen nagy csapással.
34 Azt a helyet Kibrót-Taavának nevezték el, mert ott temették el a telhetetlen népet.
35 Kibrót-Taavából elindult a nép Hacérót felé, és Hacérótban tartózkodtak.