9 Ezért nem kapott Lévi örökrészt a testvéreivel együtt. Az Úr az ő öröksége, ahogyan megígérte neki Istened, az Úr.
10 Én ott álltam a hegyen, mint az előző alkalommal, negyven nap és negyven éjjel. Az Úr meghallgatott engem ezúttal is, és ezután nem akart elpusztítani téged az Úr.
11 Majd ezt mondotta nekem az Úr: Menj és indulj útnak a nép élén, hadd menjenek be, és hadd vegyék birtokba azt a földet, amelyet esküvel ígértem meg atyáiknak, hogy nekik adom.
12 Most pedig Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féljed, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből.
13 Tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra!
14 Íme, az Úré, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő.
15 Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az Úr, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is.