1 Mózes folytatta a beszédet egész Izráelhez e szavakkal.
2 Ezt mondta nekik: Százhúsz esztendős vagyok már, nem tudok tovább veletek együtt járni-kelni. Az Úr is megmondotta nekem: Nem kelhetsz át a Jordánon!
3 Az Úr, a te Istened maga kel át előtted, és kipusztítja azokat a népeket, és te meghódítod őket. Józsué kel majd át előttetek, ahogyan megmondotta az Úr.
4 Úgy bánik el azokkal az Úr, ahogyan elbánt Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és országukkal, amikor elpusztította őket.
5 Hatalmatokba adja őket az Úr, ti pedig mindenben úgy bánjatok el velük, ahogyan megparancsoltam nektek!
6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.
7 Akkor odahívta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki az egész Izráel előtt: Légy erős és bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért oda atyáiknak, és te osztod azt fel majd köztük.