9 Mert az Úr része az ő népe,Jákób a kimért öröksége.
10 Puszta földön talált reá,kietlen, vad sivatagban.Körülvette, gondja volt rá,óvta, mint a szeme fényét,
11 mint mikor a sas kirebbenti fészkét,és fiókái fölött repdes,kiterjesztett szárnyára veszi,evező-tollán hordozza őket.
12 Az Úr vezette egymaga,nem volt vele idegen isten.
13 A föld magaslatain hordozta,a mező termésével etette.Mézzel táplálta a sziklából,olajjal a kősziklából.
14 A tehenek vaját, juhok tejétbárányok kövérjével,a básáni kosokat és bakokata búzaliszt legjavával etted,és a szőlő vérét, a színbort ittad.
15 Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból– meghíztál, kövér, hájas lettél! –és elvetette Istent, alkotóját,elhagyta szabadító kőszikláját.