1 Jaj a gondtalanoknak a Sionon,az elbizakodottaknak Samária hegyén,a legkiválóbb nép előkelőinek,akikhez folyamodik Izráel háza!
2 Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét!Onnan menjetek a nagy Hamátba,azután menjetek el a filiszteus Gátba:Különbek vagytok-eezeknél az országoknál,nagyobb-e határuk a ti határotoknál?
3 Ti azt gondoljátok,hogy messze van a veszedelem napja,ezért az erőszak uralmátközel hoztátok!
4 Elefántcsont ágyakon heverésznek,pamlagokon terpeszkednek,megeszik a nyájból a bárányokat,és a hizlalóból a borjúkat!
5 Hárfakísérettel danolásznak,és azt hiszik, hogy zenéjükolyan, mint Dávidé.
6 Kelyhekből isszák a bort,és finom olajjal kenik magukat,de József romlásával nem törődnek.
7 Ezért majd ők menneka foglyok élén fogságba,és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának.
8 Önmagára esküdöttaz én Uram, az Úr.Így szól az Úr, a Seregek Istene:Utálom Jákób kevélységét,gyűlölöm palotáit:prédára vetem a várost mindenestül.
9 Ha tíz ember marad meg egy házban,azok is meghalnak.
10 Ha fölemeli valakinek a holttestéta nagybátyja vagy a rokona,hogy kivigye a házból,akkor odaszól annak,aki a ház belsejében van:Van-e még valaki veled?Az így felel: Nincs!– és hozzáteszi: Csitt,ki ne ejtsd az Úr nevét!
11 Mert ha az Úr parancsol,darabokra zúzzák a nagy házakat,a kis házakat pedig törmelékké.
12 Futhatnak-e kősziklán a lovak,fel lehet-e azt szántani ökrökkel?Ti pedig méreggé tettétek a törvényt,és az igazság gyümölcsét ürömmé.
13 Örültök Lódebárnak,és azt mondjátok:A magunk erejévelfoglaltuk el Karnaimot!
14 Én majd egy népet indítokellened, Izráel háza– így szól az Úr, a Seregek Istene –,amely sanyargat benneteketa hamáti úttól a pusztai patakig.