7 Megesküdött az ÚrJákób büszkeségére:Sohasem felejtem el tetteiket!
8 Ne rendüljön meg emiatt a föld,és ne gyászoljon minden lakója?Úgy megemelkedik, akár a Nílus,árad és apad, mint Egyiptom folyója.
9 Azon a napon– így szól az én Uram, az Úr –naplementét idézek elő délben,és sötétségbe borítom a földetfényes nappal.
10 Ünnepeiteket gyászra változtatom,és dalaitokat siratóénekre.Minden derékra gyászruhát huzatok,minden fejet kopasszá teszek,olyan gyászba borítom őket,amilyent az egyszülöttért tartanak.Ilyen keserves nap lesz a végük.
11 Jön majd olyan idő– így szól az én Uram, az Úr –,amikor éhséget bocsátok a földre.Nem kenyérre fognak éhezni,és nem vízre fognak szomjazni,hanem az Úr igéjének hallgatására.
12 Támolyognak majd tengertől tengerigés északtól keletig.Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét,de nem találják.
13 Azon a naponelepednek a szomjúságtóla szép szüzek és az ifjak,