1 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon,fújjatok riadót szent hegyemen!Reszkessen az ország minden lakosa,mert jön az Úr napja,bizony, közel van már!
2 Sötétség és ború napja az,felhő és homály napja,mint a hegyekre terülő szürkület.Jön egy nagy és hatalmas nép,hozzá hasonló nem volt még soha,és ezután sem lesz többé,míg csak emberek élnek.
3 Előtte tűz emészt, utána láng perzsel.Előtte Éden kertje az ország,utána sivár pusztaság.Nem menekül meg tőle semmi.
4 Olyan az alakjuk mint a lovaké,úgy száguldanak mint a lovasok.
5 Amikor a hegycsúcsokon ugrálnak,olyan zajt csapnak, mint a harci kocsik,vagy mint amikor lángoló tűz ropog, ha a tarlót égeti.Olyanok, mint egy hatalmas sereg,amely felsorakozott a harcra.
6 Rettegnek tőle a népek,minden arc elsápad.
7 Száguldanak, mint a vitézek,fölhágnak a kőfalakra,mint a harcosok.Mindegyik a maga útján halad,nem tér le ösvényéről.
8 Nem taszigálják egymást,mindegyik a maga útján jár.A fegyvereken is keresztültörnek,nem lehet föltartóztatni őket.
9 Megrohanják a várost,futkosnak a várfalon,behatolnak a házakba,az ablakokon keresztülbemennek, mint a tolvaj.
10 Reszket előtte a föld,megrendül az ég.A nap és a hold elsötétül,a csillagok elvesztik fényüket.
11 Az Úr mennydörög serege előtt.Roppant nagy a tábora,hatalmas parancsának a végrehajtója.Nagy és igen félelmetesaz Úrnak a napja!Ki bírja ki azt!?
12 De még most is így szól az Úr:Térjetek meg hozzám teljes szívvel,böjtölve, sírva és gyászolva!
13 Szíveteket szaggassátok meg,ne a ruhátokat,úgy térjetek megIstenetekhez, az Úrhoz!Mert kegyelmes és irgalmas ő,türelme hosszú, szeretete nagy,és megbánja, még ha veszedelmet hoz is.
14 Ki tudja, hátha most is megbánja,és áldást hagy maga után?Hozzatok étel- és italáldozatotIsteneteknek, az Úrnak!
15 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon!Tartsatok szent böjtöt,hirdessétek ki, hogy ünnep lesz.
16 Gyűjtsétek össze a népet,tartsatok szent gyűlést,gyűjtsétek össze a véneket,gyűjtsétek össze a gyermekeket,még a csecsemőket is!Jöjjön ki lakásából a vőlegény,a menyasszony is a szobájából!
17 A templomcsarnok és az oltár közöttsírjanak a papok, az Úr szolgái!Így szóljanak:Szánd meg Uram, népedet,ne engedd,hogy gyalázzák örökségedet!Ne csúfolhassák őket a pogányok!Miért mondanák a népek között:Hol van az ő Istenük?
18 Szánalomra indult az Úrországa iránt,és könyörült népén.
19 Így szól népéhez az Úr:Most már adok nektekgabonát, mustot és olajat,hogy jóllakjatok vele.Nem engedem többé,hogy gyalázzanak titeket a pogányok.
20 Messze űzöm tőletekaz északi ellenséget.Sivár és puszta földre űzöm el őket,elejét a keleti tengerbe,végét pedig a nyugati tengerbe.Fölszáll a bűze, fölszáll hullaszaga,bármily nagy pusztítást vitt is véghez.
21 Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj,mert az Úr nagy tetteket vitt véghez.
22 Ne féljetek, mezei vadak,mert kizöldülnek a puszta legelői,mert a fák gyümölcsöt hoznak,a fügefa és szőlő gazdagon terem.
23 Sion fiai, vigadjatok és örüljetek,mert Istenetek, az Úrmegadta nektek a szükséges esőt,záport hullat rátokősszel és tavasszal, mint régen.
24 Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj.
25 Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem.
26 Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.
27 Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.