17 A templomcsarnok és az oltár közöttsírjanak a papok, az Úr szolgái!Így szóljanak:Szánd meg Uram, népedet,ne engedd,hogy gyalázzák örökségedet!Ne csúfolhassák őket a pogányok!Miért mondanák a népek között:Hol van az ő Istenük?
18 Szánalomra indult az Úrországa iránt,és könyörült népén.
19 Így szól népéhez az Úr:Most már adok nektekgabonát, mustot és olajat,hogy jóllakjatok vele.Nem engedem többé,hogy gyalázzanak titeket a pogányok.
20 Messze űzöm tőletekaz északi ellenséget.Sivár és puszta földre űzöm el őket,elejét a keleti tengerbe,végét pedig a nyugati tengerbe.Fölszáll a bűze, fölszáll hullaszaga,bármily nagy pusztítást vitt is véghez.
21 Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj,mert az Úr nagy tetteket vitt véghez.
22 Ne féljetek, mezei vadak,mert kizöldülnek a puszta legelői,mert a fák gyümölcsöt hoznak,a fügefa és szőlő gazdagon terem.
23 Sion fiai, vigadjatok és örüljetek,mert Istenetek, az Úrmegadta nektek a szükséges esőt,záport hullat rátokősszel és tavasszal, mint régen.