1 Jön már a hegyekenaz örömhírt hozó,aki békességet hirdet!Ünnepeld, Júda, ünnepeidet,teljesítsd fogadalmaidat,mert nem gázol át rajtadtöbbé a pusztító,teljesen megsemmisült!
2 Ostromló vonul ellened, Ninive!Őrizd az erődöt, figyeld az utat,öltözz fegyverbe,szedd össze minden erődet!
3 Visszaadja az Úr Jákób méltóságát,Izráel méltóságát,bár rablók rabolták ki őket,levagdalták ágaikat.
4 A vitézek pajzsa vörös,a katonák ruhája bíborszínű.A harci kocsik acélosan csillognak,amikor harcra készülnek,és fenyegetve rázzák a lándzsákat.
5 Harci kocsik robognak az utcákon,fel-alá száguldoznak a tereken,ragyognak, mint a fáklyák,cikáznak, mint a villámok.
6 Felriadnak a parancsnokok,hanyatt-homlok rohannak,sietnek a várfalakra,de már áll az ostrom.
7 A folyam felőli kapuk föltárultak,a palota rémületbe esik.
8 A királynőt fogolyként hurcolják el,szolgálói keseregnek,mint nyögő galambok,és mellüket verik.
9 Úgy járt Ninive, mint egy víztároló,melynek vize elfolyt.Álljatok meg, álljatok meg! – kiáltják,de senki sem fordul vissza.
10 Raboljatok ezüstöt,raboljatok aranyat!Határtalan sok a kincs,tömegével van mindenféle drága holmi!
11 Dúlás, pusztulás, felfordulás!Megdermed a szív,reszketnek a térdek,meggörnyed minden derék,minden arc elsápad.
12 Hová lett az oroszlánok tanyája,az oroszlánkölykök barlangja,ahová járni szokottaz anyaoroszlán meg a kölyke,és senki sem merte fölriasztani?!
13 Az oroszlán bőven szerzettzsákmányt kölykeinek,és öldökölt nőstényeinek,megtöltötte barlangjait zsákmánnyal,tanyáit pedig prédával.
14 De én most rád támadok– így szól a Seregek Ura –,és porrá égetem harci kocsijaidat!Oroszlánkölykeidetfegyver emészti meg,véget vetek zsákmányolásodnak a földön,és nem hallatszik többéköveteid szava.