17 És a kormányosok, a parti hajósok, az evezősök és akik a tengeren dolgoztak, mind megálltak távol,
18 és amikor látták égésének a füstjét, így kiáltoztak: Van-e hasonló a nagy városhoz?
19 És port hintettek fejükre, és sírva, gyászolva kiáltoztak: Jaj, jaj a nagy városnak, ahol az ő jólétéből meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren: egyetlen óra alatt elpusztult!
20 Örülj neki, te menny, és örüljetek ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta értetek az ítéletet”.
21 Egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a tengerbe, és így szólt: „Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és többé sehol sem lesz található.
22 Nem hallatszik benned többé hárfások és zenészek, fuvolások és trombitások hangja, nem található benned többé egyetlen mesterség egyetlen mestere sem, és malom zúgása nem hallatszik többé benned.
23 És nem világít benned többé lámpás fénye, nem hallatszik benned többé vőlegény és menyasszony szava, mert kereskedőid a föld hatalmasai voltak, mert a te varázslásodtól tévelyedett el valamennyi nép: