1 És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve;
2 és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: „Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?”
3 De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba.
4 És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen.
5 Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét”.
6 És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre.
7 A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből;
8 és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt – mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek –,
9 és új éneket énekeltek ekképpen:„Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet,és feltörd annak pecsétjeit,mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennekminden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből;
10 és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek,és uralkodni fognak a földön”.
11 És láttam, és sok angyal hangját hallottam a trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt;
12 és így szóltak hatalmas hangon:„Méltó a megöletett Bárány,hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom,a tisztesség, a dicsőség és az áldás!”
13 És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta:„A királyi széken ülőé és a Bárányéaz áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalomörökkön-örökké!”
14 A négy élőlény így szólt: „Ámen!” És a vének leborultak, és imádták őt.