6 Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.
7 Azután ezt mondta neki: Én az Úr vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdímból, hogy neked adjam örökségül ezt a földet.
8 Abrám ezt kérdezte: Ó, Uram, Uram! Miből tudhatnám, hogy én öröklöm azt?
9 Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot!
10 Elhozta neki mindezeket, azután középen kettéhasította őket, és mindegyiknek a két felét egymással szemben helyezte el; a madarakat azonban nem hasította ketté.
11 Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elkergette őket.
12 Napnyugtakor aztán Abrám mély álomba zuhant, és rémítő nagy sötétség borult rá.