1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?
2 Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk,
3 csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok!
4 A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg!
5 Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.
6 Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett.
7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.
8 Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között.
9 De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?
10 Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem.
11 Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?
12 Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem.
13 Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem.
14 Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak:Mivel ezt tetted, átkozott légyminden jószág és minden vadállat között:hasadon járj, és port egyél egész életedben!
15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között,a te utódod és az ő utódja között:ő a fejedet tapossa,te pedig a sarkát mardosod.
16 Az asszonynak ezt mondta:Igen megnövelem terhességed fájdalmát,fájdalommal szülöd gyermeked.Vágyakozni fogsz férjed után,ő pedig uralkodni fog rajtad.
17 Az embernek pedig ezt mondta:Mivel hallgattál feleséged szavára,és ettél arról a fáról,amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél,legyen a föld átkozott miattad,fáradsággal élj belőle egész életedben!
18 Tövist és bogáncsot hajtson neked,és a mező növényét egyed!
19 Arcod verejtékével egyed a kenyeret,míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél!Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!
20 Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek.
21 Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.
22 Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen,
23 kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.
24 És miután kiűzte az embert, odaállította kelet felől az Éden kertjéhez a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék azt az utat, amely az élet fájához vezet.