26 Lót felesége azonban, aki mögötte ment, közben hátranézett, és sóbálvánnyá vált.
27 Reggel fölkelt Ábrahám, hogy arra a helyre menjen, ahol az Úr színe előtt állt.
28 Amint elnézett Sodoma és Gomora felé meg annak az egész környéknek a földje felé, azt látta, hogy füstöl a föld, akár egy olvasztókemence.
29 De amikor Isten elpusztította annak a környéknek a városait, nem feledkezett meg Isten Ábrahámról, és kivezette Lótot a pusztulásból, amikor elpusztította azokat a városokat, ahol Lót lakott.
30 Lót fölment Cóarból, és letelepedett két leányával együtt a hegyen, mert félt Cóarban lakni. Egy barlangban lakott két leányával együtt.
31 Egyszer a nagyobbik leánya ezt mondta a kisebbiknek: Apánk öreg, és nincs ezen a földön férfi, aki hozzánk bejönne, ahogy az egész földön szokás.
32 Gyere, itassuk le apánkat borral, háljunk vele, és támasszunk apánktól utódot!