1 Amikor a király már palotában lakott, és az Úr mindenfelől nyugalmat adott neki ellenségeitől,
2 ezt mondta a király Nátán prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig sátorlapok között lakik.
3 Nátán ezt mondta a királynak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Úr!
4 De még azon az éjszakán az történt, hogy így szólt az Úr igéje Nátánhoz:
5 Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondja az Úr: Te házat akarsz nekem építeni, hogy abban lakjam?
6 Hiszen attól kezdve, hogy fölhoztam Izráel fiait Egyiptomból, nem laktam házban mindmáig, hanem egy sátorral vándoroltam ide-oda, az volt a hajlékom.
7 Amíg Izráel fiai között vándoroltam, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának, akit népem, Izráel pásztorául rendeltem: Miért nem építettetek nekem egy házat cédrusfából?