1 Ezt mutatta nekem látomásbanaz én Uram, az Úr:Íme, egy kosár érett gyümölcs!
2 Ezt kérdezte tőlem: Mit látsz, Ámósz?Így feleltem:Egy kosár érett gyümölcsöt.Akkor ezt mondta nekem az Úr:Elérte a vég népemet, Izráelt,többé nem bocsátok meg neki.
3 Azon a napon jajgatássá válnaka templomi énekek– így szól az én Uram, az Úr.Tömérdek hulla lesz mindenütt,csendben rakják le őket.
4 Halljátok meg ezt ti,akik a szegények vesztét kívánjátok,és ki akarjátok pusztítaniaz ország nincstelenjeit!
5 Mert így beszéltek:Mikor múlik el az újhold,hogy gabonát árulhassunk,és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk,kisebb vékával, nagyobb súlyokkalés hamis mérleggel csalva,
6 hogy megvehessük a nincsteleneket pénzen,a szegényeket egy pár saruért,és eladhassuk a hulladék gabonát?
7 Megesküdött az ÚrJákób büszkeségére:Sosem felejtem el, hogy miket műveltek!
8 Ne rendüljön meg emiatt a föld,és ne gyászoljon minden lakója?Úgy megemelkedik, akár a Nílus,árad és apad, mint Egyiptom folyója.
9 Azon a napon– így szól az én Uram, az Úr –naplementét idézek elő délben,és sötétségbe borítom a földetfényes nappal.
10 Ünnepeiteket gyászra változtatom,és dalaitokat siratóénekre.Minden derékra gyászruhát vetetek,minden fejet kopasszá teszek;olyan gyászba borítom őket,amilyet az egyszülöttért tartanak.Ilyen keserves nap lesz a végük.
11 Jön majd olyan idő– így szól az én Uram, az Úr –,amikor éhínséget bocsátok a földre.Nem kenyérre fognak éhezni,és nem vízre fognak szomjazni,hanem az Úr igéjének hallgatására.
12 Támolyognak majd tengertől tengerigés északtól keletig.Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét,de nem találják.
13 Azon a naponelepednek a szomjúságtóla szép szüzek és az ifjak,
14 akik Samária bálványára esküsznek,és így beszélnek:Dán Istenére mondom!– vagy: A beérsebai útra mondom!Elesnek, és nem kelnek fel többé!