10 Ha meglátnak téged a hegyek,remegni kezdenek,mindent elborít az áradat,morajlik a mélység vize,magasra emelkednek partjai.
11 A nap és a hold lakóhelyén marad,amikor nyilaid villogva cikáznak,és dárdád ragyogva villámlik.
12 Felindulásodban taposod a földet,haragodban csépeled a népeket.
13 Kivonulsz néped szabadítására,fölkented szabadítására.Szétzúzod a bűnös házának tetejét,föltárod alapját, egészen a szikláig. (Szela.)
14 Nyilaiddal átlőttedharcosainak vezérét,pedig már rám törtek,hogy megfutamítsanak;ujjongtak, hogy fölfalhatjákrejtekhelyén a szegényt.
15 Átgázoltál lovaiddal a tengeren,a nagy vizek habjain.
16 Hallottam, és reszketett a szívem,hangjától megremegtek ajkaim;fájdalom járja át csontjaimat,reszkető léptekkel járok.Bárcsak nyugtom lennea nyomorúság napján,amely eljön a bennünket fosztogató népre!