1 Ha Efraim megszólalt,mindenki rettegett,naggyá lett Izráelben.De bűnbe esett Baallal,ezért meg kell halnia.
2 Most is tovább vétkeznek,istenszobrot csináltak maguknak,ezüstbálványokat a maguk esze szerint:mindez mesterember készítménye csupán.Azt mondják: Ezeknek áldozzatok!Emberek borjúkat csókolgatnak!
3 Azért olyanok lesznek,mint a reggeli felhőés mint a korán tűnő harmat,mint a szérűről elsodort pelyvaés mint a kémény füstje.
4 De én, az Úr vagyok a te IstenedEgyiptom óta.Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent,nincs más szabadító, csak én.
5 Én gondoskodtam rólad a pusztában,a kiszikkadt földön.
6 De amikor eleget legeltek,jóllaktak és fölfuvalkodtak,ezért elfeledtek engem.
7 Úgy bánok hát velük, mint az oroszlán,párducként lesek rájuk az úton.
8 Rájuk támadok,mint a kölykét vesztett anyamedve,és föltépem a mellkasukat.Felfalom őket,mint a nőstény oroszlán,vadállatok szaggatják szét őket.
9 Az vitt romlásba téged, Izráel,hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál.
10 Hol van a királyod?Szabadítsa meg városaidat!Hol vannak a bíráid?Hiszen te mondtad:Adj nekem királyt és vezéreket!
11 Adok én neked királyt,de csak haragomban,el is fogom venni felindulásomban.
12 Össze vannak gyűjtve Efraim bűnei,el vannak téve a vétkei.
13 Szülési fájdalmak jönnek,de a gyermek nem tudja a dolgát;nem bújik ki időbenaz anyaméhből.
14 Kiváltom őket a holtak hazájából,megváltom őket a haláltól.Hol van a tövised, halál?Hol a fullánkod, holtak hazája?Nincs bennem megbánás!
15 Bár kitűnik szépségével testvérei közül,eljön majd a keleti szél, az Úr szele,mely a puszta felől támad,kiszárítja kútját, elapasztja forrását,megfosztja kincseitől,minden értékétől.