1 A velem beszélő angyal újra fölébresztett engem, ahogyan álmából szokták fölébreszteni az embert,
2 és ezt kérdezte tőlem: Mit látsz? Így feleltem: Egy színarany lámpatartót látok, tetején egy tál; hét mécses van rajta, és a tetején levő mécseseknek hét-hét csücske van.
3 Két olajfa áll mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra.
4 Megkérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mit jelentenek ezek, uram?
5 A velem beszélő angyal így válaszolt nekem: Nem tudod, mit jelentenek? Azt feleltem: Nem, uram!
6 Erre ő így szólt hozzám:Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.”
7 Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: „Áldás, áldás szálljon rá!”
8 Azután így szólt hozzám az Úr igéje:
9 Zerubbábel keze rakta le ennek a templomnak az alapját, és az ő keze fogja bevégezni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok.
10 Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet.Az a hét mécses pedig az Úr szemeit jelenti, amelyek áttekintik az egész földet.
11 Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem tőle: Mit jelent ez a két olajfa a lámpatartó jobb és bal oldalán?
12 Másodszor is megszólaltam, és megkérdeztem: Mit jelent az olajfáknak az a két ága, amelyekből két aranycsövön át folyik le az aranyszínű olaj?
13 Megkérdezte tőlem: Nem tudod, mik ezek? Azt feleltem: Nem, uram!
14 Ekkor így felelt: Ezek ketten a fölkentek, akik az egész föld Urának a szolgálatára állnak.