13 Amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett, önmagára esküdött, mivel nem esküdhetett nagyobbra,
14 és így szólt: „Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.”
15 És így, miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret.
16 Mert az ember önmagánál nagyobbra esküszik, és minden ellenvetésnek véget vet, mindent megerősít az eskü.
17 Ezért Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet.
18 Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet.
19 Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé,