1 Abban az időben Heródes negyedes fejedelem meghallotta Jézus hírét,
2 és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János: ő támadt fel a halálból, és ezért működnek benne az erők.“
3 Mert Heródes elfogatta Jánost, és megkötözve tömlöcbe vettette Heródiás kedvéért, testvérének, Fülöpnek feleségéért.
4 Mert azt mondta neki János: „Nem szabad neked ővele élned.“
5 De amikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert prófétának tartották őt.
6 Hanem amikor Heródes születésnapját ünnepelték, táncolt Heródes lánya őelőttük, és megtetszett Heródesnek.
7 Ezért esküvel fogadta, hogy amit kér, megadja neki.
8 A leány pedig anyja rábeszélésére ezt mondta: „Add ide nekem egy tálban Keresztelő János fejét.“
9 Megszomorodott a király, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda.
10 Elküldetett, hogy fejét vegyék Jánosnak a tömlöcben,
11 elhozták a fejét egy tálban, odaadták a leánynak, ő pedig odavitte az anyjának.
12 Azután eljöttek tanítványai, elvitték a testet, és eltemették. Majd elmentek, és jelentették Jézusnak.
13 Amikor ezt meghallotta Jézus, elment onnan hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság ezt meghallva gyalog követte őt a városokból.
14 Amikor kiszállt Jézus, látta a nagy sokaságot, megszánta őket, és betegeiket meggyógyította.
15 Mikor pedig esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: „Puszta hely ez, és az idő már későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak eleséget.“
16 Jézus pedig ezt mondta nekik: „Nem szükséges elmenniük, adjatok nekik ti enni.“
17 Azok pedig ezt mondták neki: „Nincsen itt csupán öt kenyerünk és két halunk.“
18 Ő pedig ezt mondta: „Hozzátok ide hozzám.“
19 Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, szemeit az égre emelte, hálát adott, megszegte a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
20 Mindnyájan ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
21 Akik pedig ettek, mintegy ötezren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
22 Mindjárt ezután Jézus kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, és menjenek át a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
23 És amint elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magányosan imádkozni. Mikor pedig beesteledett, egyedül volt ott.
24 A hajó pedig ekkor már a tenger közepén volt, a haboktól háborgattatva, mert a szél szembe fújt.
25 Az éjszaka negyedik részében hozzájuk ment Jézus a tengeren járva.
26 Amikor látták a tanítványok, hogy a tengeren jár, megrémültek, és azt mondták, hogy kísértet, és félelmükben kiáltoztak.
27 Jézus azonnal hozzájuk szólt, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!“
28 Péter ekkor így felelt neki: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád mehessek a vízen.“
29 Ő pedig ezt mondta: „Jöjj!“ És Péter kiszállt a hajóból, hogy a vizeken járva Jézushoz menjen.
30 De amikor látta a nagy szelet, megrémült, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, tarts meg engem!“
31 Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?“
32 Amikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
33 A hajóban levők pedig odamentek hozzá, leborultak előtte és mondták: „Bizony, Isten Fia vagy.“
34 És átkelve a tavon eljutottak Genezáret földjére.
35 Amikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldték hírét az egész környékben, és minden beteget odavittek hozzá.
36 Kérték, hogy csak ruhájának peremét érinthessék meg. Akik megérintették, mindnyájan meggyógyultak.