1 Miután Isten régen sokszor és sokféleképpen szólt az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nekünk Fia által,
2 akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot is teremtette,
3 aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felségnek jobbjára ült,
4 annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál.
5 Mert kinek mondta valaha is az angyalok közül: „Én fiam vagy te, én ma szültelek téged?“ Vagy ezt: „Én leszek neki atyja, és ő lesz nekem fiam?“
6 Amikor pedig behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: „Imádják őt az Isten angyalai.“
7 Az angyalokról így szól: „Az angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává.“
8 Ámde a Fiúról így: „A te királyi széked, ó, Isten, megáll örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája.
9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot, ezért felkent téged az Isten, a te Istened, öröm olajával társaid fölé.
10 Uram, te kezdetben alapítottad a földet és a te kezed alkotása az ég.
11 Azok elvesznek, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha,
12 palásként összehajtod azokat, te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el.“
13 Melyik angyalnak mondta: „Ülj az én jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.“
14 Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?