1 Abban az időben hallott Heródes negyedes fejedelem Jézusról.
2 Azt mondta róla szolgáinak: Bemerítő János ez az ember. Ő kelt fel a halottak közül. Azért működnek benne e hatalmas erők.”
3 Mert Heródes fogatta el Jánost, ő bilincseltette meg s vetette tömlöcre, saját testvérbátyjának, Fülöpnek feleségéért, Heródiásért.
4 János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad őt megtartanod.”
5 Mikor meg akarta őt ölni, megijedt a tömegtől, mert prófétának tartották.
6 Mikor azonban Heródesnek születésnapja lett, Heródiás lánya táncolni kezdett a terem közepén s úgy megtetszett Heródesnek,
7 hogy esküvel fogadta, hogy odaad neki mindent, amit csak kér tőle.
8 A leány, akit anyja előzőleg rávett a dologra, így szólt: „Add ide nekem egy tálban Bemerítő János fejét!”
9 A király elszomorodott, de esküje miatt s a vendégekért megparancsolta, hogy adják meg neki.
10 Így küldött el a király s fejeztette le Jánost a tömlöcben.
11 Mikor aztán a fejét elhozták egy tálban, odaadta a leánynak, az meg elvitte anyjának.
12 János tanítványai erre odamentek, elvitték a holttestet és eltemették. Azután útra keltek és Jézusnak is hírül adták a dolgot.
13 Mikor Jézus meghallotta a hírt, hajón félrevonult onnan egyedül egy puszta helyre. Ahogy azonban a sokaság ezt meghallotta, a városból gyalog utánamentek.
14 Úgyhogy, mikor Jézus a bárkából kilépett, nagy tömeget látott. Szánalomra gerjedt irántuk, s akik közülük gyengék voltak, azokat gyógyítani kezdte.
15 Mikor már későre járt az idő, hozzáléptek a tanítványok és így szóltak: „Puszta ez a hely, az idő is elmúlt már, bocsásd el hát a tömeget, hadd menjenek el a falvakba, hadd vásároljanak maguknak ennivalót.”
16 Jézus azonban ezt felelte nekik: „Nincs szükségük arra, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.”
17 „Nincs egyéb nálunk, mint öt kenyér és két hal” – felelték azok neki.
18 „Hozzátok ide!” – felelte Jézus.
19 Aztán parancsot adott, hogy ültessék le a sokaságot a fűbe. Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett s megáldotta azokat. Majd megtörve a kenyereket, odaadta a tanítványoknak, azok meg a sokaságnak.
20 Mindannyian ettek és jóllaktak, végül tizenkét tele kosárral szedték össze a fennmaradt darabokat.
21 Az étkező férfiak mintegy ötezren voltak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
22 Ezután mindjárt arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, és amíg majd ő a sokaságot elbocsátja, előtte menjenek át a túlsó partra.
23 Azonban miután elbocsátotta a tömeget, egyedül felment a hegyre imádkozni. Már késő volt és egyedül tartózkodott ott.
24 A hajó pedig már sok stádiumnyira volt a száraztól, s a hullámoktól hányt-vetetten, mivel ellenükbe fújt a szél.
25 Az éjszaka negyedik őrsége idején aztán Jézus a tavon járva hozzájuk ment.
26 A tanítványok azonban, ahogy a tavon járva meglátták őt, megriadtak. Azt mondták, hogy kísértet és a félelemtől felkiáltottak.
27 Jézus azonban azonnal szólni kezdett hozzájuk.” Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!” – mondta.
28 Erre megszólalt Péter és így beszélt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád mehessek a habokon!”
29 „Jöjj!” – mondotta ő. Péter ekkor leszállt a hajóról s a habokon járva Jézushoz ment.
30 De mikor a szelet nézte, megijedt, süllyedni kezdett és felkiáltott: „Uram, ments meg!”
31 Jézus rögtön kinyújtotta a kezét, megkapta őt, és ezt mondta neki: „Kishitű, miért kételkedtél?”
32 Mikor a hajóba felhágtak, alábbhagyott a szél.
33 Akik pedig a hajóban voltak, eléje borultak és így szóltak: „Te valóban Isten Fia vagy!”
34 Átkelés után kiléptek Genezáretben a szárazra.
35 Mikor annak a helynek lakói felismerték őt, szétküldtek az egész környékre, odavittek mindenkit, aki gonoszul szenvedett
36 s rimánkodva kérték, engedje meg, hogy csak köpenyének bojtját érinthessék, s akik csak megérintették, megmenekedtek a bajból.