1 Jézus újra beszélni kezdett s példázatokban mondta nekik a következőket:
2 „A mennyek királysága olyan emberhez, éspedig olyan királyhoz hasonlít, aki fiának lakodalmat készített.
3 Elküldte rabszolgáit, hogy hívják el a lakodalomba a hivatalosokat, de azok nem akartak eljönni.
4 Újra elküldött ezúttal más rabszolgákat s azt üzente: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ebédemet elkészítettem: tulkaim, hizlalt állataim le vannak vágva, minden készen, jertek el a lakodalomba!
5 Azok azonban nem törődtek a hívással, egyik szántóföldjére ment ki, a másik kereskedése után,
6 a többiek pedig megragadták a király rabszolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7 A király erre haragra gyulladt, majd elküldte hadait, ama gyilkosokat elveszítette, s városukat felégette.
8 Azután így szólt rabszolgáihoz: A lakoma kész, de a hivatalosak nem voltak rá méltók,
9 menjetek el hát az utak keresztezéseire, s akiket éppen előtaláltok, azokat hívjátok el a lakodalomra.
10 Azok a rabszolgák szét is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, rosszakat is, jókat is, úgyhogy vendégekkel telt meg a lakodalmas ház.
11 Mikor azonban a király bement megnézni a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve.
12 Pajtás – mondotta neki –, ide jöttél, holott nincs lakodalmas ruhád? Az néma maradt.
13 Ekkor a király ezt mondta a felszolgálóknak: Kötözzétek meg kezét, lábát és vessétek ki a külső sötétségre, hol sírás és fogcsikorgatás lesz.
14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválogatottak.”
15 Akkor a farizeusok elmentek és tanácsot tartottak, hogy beszédben hogyan csalhatnák őt kelepcébe.
16 Elküldték hát hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt. Így szóltak hozzá: „Tanító! Tudjuk, hogy igaz vagy s hogy az Isten útját a valóságnak megfelelően tanítod. Nem törődsz senkivel, nem nézed az emberek személyét.
17 Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy sem?”
18 Jézus felismervén azok gonoszságát, így szólt: „Miért kísértettek képmutatók?
19 Mutassatok egy törvényes adópénzt.” Azok odavittek neki egy dénárt.
20 „Kinek a képe ez és kinek a felirata?” – kérdezte tőlük.
21 „A császáré” – felelték.” Nahát – mondotta erre nekik – adjátok oda a császárét a császárnak és az Istenét az Istennek.”
22 Ahogy ezt hallották, elcsodálkoztak, azután otthagyták őt és eltávoztak.
23 Aznap szadduceusok mentek hozzá, kik azt állítják, hogy nincs feltámadás.
24 „Tanító – kérdezték tőle – Mózes azt mondta: Ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére lépjen sógorházasságra a testvér feleségével és támasszon a testvérének magot.
25 Volt nálunk hét testvér. Az első miután megházasodott, gyermektelenül fejezte be életét, s feleségét a testvérére hagyta.
26 Hasonlóan cselekedett a második, a harmadik, sőt mind a hét.
27 Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony.
28 A feltámadáskor mármost a hét közül kié lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.”
29 Jézus válasza így hangzott: „Tévelyegtek, mert sem az írásokat nem ismeritek, sem az Isten hatalmát.
30 Feltámadt testben ugyanis nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, úgy lesznek az égben, mint az Isten angyalai.
31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok azt, amit Isten mondott nektek:
32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsáknak Istene és Jákób Istene? Nem holtak Istene az Isten, hanem élőké.”
33 Mikor a sokaság ezt hallotta, tanítása megdöbbentette őket.
34 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek ugyanott
35 s közülük az egyik törvénytudó a következő kérdéssel kísértette meg Jézust:
36 „Tanító, melyik a törvényben a legnagyobb parancsolat?”
37 Ő így felelt: „Egész szíveddel, egész lelkeddel és egész gondolkodásoddal szeresd Istenedet, az Urat!
38 Ez a legnagyobb és az első parancsolat.
39 A második hozzá hasonló: Úgy szeresd felebarátodat, mint magadat!
40 E két parancsolaton fordul meg az egész törvény és a próféták is.”
41 Mikor a farizeusok összegyűltek, Jézus megkérdezte őket.
42 „Hogy vélekedtek a Krisztus felől? Kinek a fia?” Azok így feleltek: „Dávidé.”
43 „Hát akkor – kérdezte tőlük –, hogy hívhatja őt Dávid a Szellem által urának, amikor ezt mondja:
44 Szólt az Úr az én uramnak: Ülj le jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem?
45 Ha tehát Dávid urának hívja, hogy lehet fia neki?”
46 Ám senki egyetlen szóval sem volt képes neki felelni, s attól a naptól fogva többé kérdéssel sem mert senki fordulni hozzá.