25 Amikor mindenki aludt, eljött az ellensége, és egy gyomnövény magját szórta a vetés közé, majd elment.
26 A búzavetés felnőtt, és kalászt hozott, de ugyanakkor a gyomok is megnőttek.
27 A szolgák ekkor megkérdezték a gazdájukat: »Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Akkor hogyan kerültek oda a gyomok?«
28 »A gyomokat az ellenség vetette« — felelte a gazda.A szolgák tovább kérdezték: »Akarod, hogy kigyomláljuk?«
29 »Ne tegyétek — válaszolta —, mert akkor a búzát is kitéphetitek a gyomokkal együtt!
30 Hagyjátok csak együtt nőni mindkettőt az aratásig! Akkor szólok majd az aratóknak: Szedjétek össze először a gyomokat, kössétek csomókba, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek a raktáramba!«”
31 Ezután egy másik hasonlatot is mondott nekik. „A Menny Királysága hasonló ehhez: egy ember a földjébe mustármagot vetett.