1 Farizeusok és a szadduceusok jöttek Jézushoz, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik valamilyen csodálatos mennyei jelt bizonyítékul.
2 De ő így válaszolt nekik: „Napnyugta idején azt mondjátok: »Holnap szép idő lesz, mert vörös az ég alja.«
3 Kora reggel pedig ezt: »Ma vihar lesz, mert az ég sötét és vörös.« Ezek valóban jelei a közelgő időjárásnak! Látjátok az égen ezeket a jeleket, és tudjátok is, hogy mit jeleznek. Ugyanígy látjátok azokat a dolgokat, amik mostanában történnek. Ezek is jelek. Hogy lehet, hogy nem értitek, mit jelentenek?!
4 Ez a gonosz és hűtlen nemzedék mindenáron valamilyen csodás jelt akar látni bizonyítékul. De nem fognak semmilyen csodát látni, csupán azt, amely Jónás prófétával történt!” Ezzel otthagyta őket, és továbbment.
5 A tanítványok áteveztek a tó túlsó partjára, de elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
6 Jézus ezt mondta nekik: „Legyetek óvatosak, és tartsátok távol magatokat a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
7 Ők meg így tanakodtak egymás között: „Biztosan azért mondta ezt, mert elfelejtettünk kenyeret hozni.”
8 De Jézus tudta, miről beszélnek, és ezt mondta: „Miért tanakodtok azon, hogy nincs nálatok kenyér?
9 Még mindig nem értitek?! Nem emlékeztek az ötezerre, az öt kenyérre, és hogy hány kosár maradékot szedtetek össze?
10 Vagy a négyezerre, a hét kenyérre, és hogy ott hány kosár lett tele a maradékokkal?
11 Én nem kenyérről beszéltem, nem értitek? Azt mondtam, hogy legyetek óvatosak, és tartsátok távol magatokat a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
12 Ekkor értették meg a tanítványok, hogy miről beszélt. Nem arról, hogy óvakodjanak a kovásztól, amely a kenyeret megkeleszti, ha nem hogy a farizeusok és szadduceusok tanításaitól tartsák távol magukat.
13 Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékén járt, megkérdezte tanítványaitól: „Mit mondanak az emberek rólam, kicsoda az Emberfia?”
14 „Egyesek azt mondják, hogy te vagy Bemerítő János, mások Illésnek tartanak. Mások meg Jeremiásnak, vagy a régi próféták közül valamelyiknek” — válaszolták.
15 „Hát ti mit mondtok rólam, ki vagyok én?” — kérdezte tovább.
16 Simon Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
17 Jézus ezt felelte: „Áldott vagy Simon, Jóna fia, mert mennyei Atyám megmutatta neked, hogy ki vagyok én. Nem az emberektől tudod, és nem saját magadtól mondtad.
18 Én meg azt mondom neked, te Péter vagy. Ezen a kősziklán fel fogom építeni eklézsiámat, és a halál erői sem lesznek képesek azt legyőzni.
19 Neked fogom adni a Menny Királyságának kulcsait. Amiket nem engedsz meg a földön, azok a dolgok lesznek, amit Isten nem enged meg. Amiket viszont megengedsz a földön, azok a dolgok lesznek, amiket Isten megenged.”
20 Ezután szigorúan megparancsolta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Krisztus.
21 Ettől kezdve magyarázta Jézus tanítványainak, hogy fel kell mennie Jeruzsálembe, ott sokat fog szenvedni a nép vezetőitől, a főpapoktól és a törvénytanítóktól. Arról is beszélt, hogy szükséges, hogy őt megöljék, de három nap múlva fel fog támadni.
22 Ekkor Péter félrehívta Jézust, szemrehányást tett neki, és helyre akarta igazítani: „Uram, Isten mentsen meg téged attól, hogy ez bekövetkezzen! Ilyesmi semmiképpen sem történhet meg veled!”
23 De Jézus hátat fordított neki, és így válaszolt Péternek: „Takarodj a hátam mögé, Sátán! El akarsz gáncsolni, mivel nem úgy gondolkodsz, mint Isten, ha nem úgy, mint az emberek!”
24 Ezután a tanítványaihoz fordult: „Aki engem akar követni, az tagadja meg önmagát, vegye fel a keresztjét, és úgy kövessen.
25 Aki próbálja megmenteni a lelkét, vagyis az életét, az el fogja veszíteni. De aki odaadja értem az életét, vagyis a lelkét, az fogja igazán megtalálni.
26 Mit ér, ha az ember megkapja az egész világot, de elveszíti saját magát? Mit adhat azért, hogy megmentse a lelkét?
27 Az Emberfia eljön majd angyalaival együtt és Atyja dicsőségében, és akkor majd mindenkinek a tettei szerint megadja, amit érdemel.
28 Igazán mondom nektek: vannak köztetek, akik még haláluk előtt meglátják az Emberfiát, amint eljön királyi dicsőségében.”