26 Jézus így válaszolt: „Nem helyes, ha elvesszük a gyerekektől a kenyeret, hogy odadobjuk a kutyáknak.”
27 „Igazad van, Uram!” — válaszolt az asszony — „De még a kutyák is megkapják a gazdájuk asztaláról lehulló morzsákat.”
28 Erre Jézus felelt: „Asszony, milyen nagy hited van! Legyen meg, amit kívánsz.” És abban a pillanatban meggyógyult az asszony leánya.
29 Jézus ezután visszatért a Galileai-tó partjára. Felment egy hegyre, és leült.
30 Rengetegen jöttek hozzá. Sántákat, vakokat, bénákat, süketnémákat, és mindenféle más betegeket hoztak. Letették őket Jézus lába elé, ő pedig mindegyiket meggyógyította.
31 Az emberek nem tudtak hová lenni a csodálkozástól, amikor látták, hogy a süketnémák megszólalnak, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak, a vakok látnak — és dicsőítették Izráel Istenét.
32 Jézus magához hívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Sajnálom ezt a sok embert. Már három napja velem vannak, és kifogytak minden ennivalóból. Nem akarom éhesen elküldeni őket, nehogy összeessenek az úton.”