2 Ott néhányan egy hordágyon fekvő bénult beteget vittek hozzá. Jézus látta a beteget hordozók hitét, ezért a bénához fordult: „Bízzál fiam, a bűneid meg vannak bocsátva!”
3 Ekkor néhány törvénytanító egymás közt így tanakodott: „Ez az ember úgy beszél, mint Isten! Ezzel megsérti Istent!”
4 Mivel Jézus tudta, mit gondolnak róla, ezt mondta nekik: „Miért gondoltok ilyen rosszat?
5 Szerintetek mi könnyebb, ha azt mondom neki: bűneid meg vannak bocsátva! — vagy azt: kelj fel, és menj el!?
6 Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.” A bénának pedig ezt mondta: „Kelj fel, fogd a hordágyat, és menj haza!”
7 Ekkor az a férfi felkelt és hazament.
8 Amikor látta ezt az összegyűlt sokaság, félelem és csodálat töltötte el őket, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.