39 Amit a vad széttépett, nem vittem hozzád, magam térítettem meg, tőlem kérted számon; meg azt is, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel.
40 Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, szememet kerülte az álom.
41 Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet.
42 Ha atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelmes Istene velem nem lett volna, akkor most üres kézzel bocsátanál el engem. Isten azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel.
43 Lábán azt felelte Jákóbnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, a nyáj az én nyájam, minden az enyém, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai ellen vagy fiaik ellen, akiket szültek?!
44 Azért jöjj, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú köztünk!
45 Ekkor fogott Jákób egy követ, és fölállította azt szent oszlopként.