7 Kérve kérlek titeket,Jeruzsálem lányai,a gazellákra és a mező szarvasaira:Ne keltsétek, ne ébresszétek föla szerelmet, amíg nem akarja!
8 Szerelmesem hangját hallom! Jön már,ugrálva a hegyeken,szökdelve a halmokon.
9 Mert olyan szerelmesem, mint a gazella,mint a fiatal szarvas.Itt áll már falaink mellett,benéz az ablakon,betekint a rácsozaton.
10 Szerelmesem így szólított meg:Kelj föl, kedvesem,szépségem, jöjj már!
11 Nézd, vége van a télnek,elmúlt az esőzés, elment.
12 Megjelentek a virágok a földön,itt az éneklés ideje,gerlebúgás hangzik földünkön.
13 Érleli első gyümölcsét a fügefa,és a virágzó szőlők illatoznak.Kelj föl, kedvesem,szépségem, jöjj már!