1 Bárcsak bátyám lennél,ki anyám mellét szopta!Ha az utcán találkoznánk,megcsókolhatnálak,s nem szólnának meg.
2 Elvezetnélek, anyám házába vinnélek.Te tanítgatnál engem,én meg fűszeres borral itatnálak,gránátalmamusttal.
3 Bal karja a fejem alatt,jobbjával átölel engem.
4 Kérve kérlek titeket,Jeruzsálem lányai,ne keltsétek, ne ébresszétek fela szerelmet, amíg nem akarja!
5 Ki ez a lány, aki a pusztából jönszerelmesére támaszkodva?Az almafa alatt költöttelek fel,ahol anyád vajúdott veled,ahol vajúdott, és megszült téged.
6 Tégy engem, mint pecsétet a szívedre,mint pecsétet a karodra!Bizony, erős a szeretet, mint a halál,legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír.Úgy lobog, mint a lobogó tűz,mint az Úrnak lángja.
7 Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet,folyók sem tudják elsodorni.De ha valaki háza minden kincsétkínálná is a szeretetért,csak megvetnék érte.
8 Kicsi még a mi húgunk,nincsen neki melle.Mit csináljunk húgunkkal,amikor megkérik?
9 Hogyha kőfal, építünk ráezüst pártázatot;hogyha pedig ajtó,bedeszkázzuk cédrusfával.
10 Kőfal vagyok, melleim,mint a tornyok;de őelőtte olyan leszek,mint aki megtalálta boldogságát.
11 Szőlője volt SalamonnakBaal-Hámónban,szőlőjét őrökre bízta,mindegyikük ezer ezüstöthozott a termésért.
12 A magam szőlőjéremagamnak van gondom.Az ezer ezüst legyen a tiéd, Salamon,kétszáz pedig a termés őrzőié.
13 Te, kertekben lakó lány!Barátaim a szavadat lesik,hadd halljam én is!
14 Siess hozzám, szerelmesem,hasonlóan egy gazelláhozvagy egy fiatal szarvashoz,a balzsamillatú hegyeken!