1 A tizenegyedik évben, a harmadik hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje:
2 Emberfia! Mondd ezt a fáraóról, Egyiptom királyáról és népe tömegéről:Kihez hasonlítasz nagyságodban?
3 Nézd, Asszíria olyan volt,mint egy libánoni cédrus:szép ágú, árnyas lombúés magas növésű,a sűrű felhőkig ért a teteje.
4 Víztől nőtt meg nagyra,a mélység vize tette magassá,ennek a tövéhez árasztottafolyóit mindenfelől,csak patakjait bocsátottaa mező többi fáihoz.
5 Ezért lett magasabb növésűa mező többi fáinál:sok ága nőtt,és hosszú hajtásai letteka sok víztől, mely feléje áradt.
6 Ágain fészket rakottminden égi madár,hajtásai alatt fiadzotta mező minden vadja,s árnyékában lakott mindenféle nép.
7 Szép volt nagyságával,hosszan kinyúló ágaival,mert gyökerei sok vizet kaptak.
8 Nem volt hozzá fogható cédrusaz Isten kertjében,a ciprusoknak sem voltakhozzá hasonló ágai,és a platánoknak sem voltakolyan hajtásai, mint neki:Isten kertjében egy fának sem volthozzá hasonló szépsége.
9 Széppé tettem őt dús lombú ágaival,irigykedett is rá Éden minden fájaaz Isten kertjében.
10 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr:Mivel magasra nőtt,és teteje fölnyúlt a sűrű felhők közé,felfuvalkodott, mert magasra nőtt,
11 a népek urának kezébe adtam:tegyen vele, amit akar.Bűne miatt taszítottam el.
12 Kivágták az idegenek,ledöntötték a legkegyetlenebb népek.A hegyekre és a völgyekbehullottak lombos ágai,hajtásai összetörve esteka földre, a patakmedrekbe.Árnyékából pedig elvonulta föld összes népe, és ott hagyta.
13 Ledőlt törzsére rátelepedettminden égi madár,hajtásain ott tanyázottminden mezei vad.
14 Azért ne nőjön túl magasraegy fa sem a víz mellett,ne nyújtsa tetejéta sűrű felhők közé!Ne bizakodjék el nagyságábansenki, ha a víz táplálja,mert mindenki halálra jut,a föld mélyébe,azokkal az emberekkel,akik leszálltak a sírba.
15 Így szól az én Uram, az Úr: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és a víztömegeket elzártam. Feketébe öltöztettem miatta a Libánont, a mező fái is mind elepedtek.
16 Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába taszítottam a sírba leszállókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált.
17 Mert ezek is leszálltak a holtak hazájába, a fegyverrel megöltekhez, azokkal a népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek.
18 Kihez hasonlítasz dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Le kell szállnod Éden fáival együtt a föld mélyébe, ahol körülmetéletlenek közt fekszel, fegyverrel megöltekkel együtt.Így jár a fáraó és népének egész tömege! – így szól az én Uram, az Úr.