1 Azután odavezetett engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, amely keletre néz.
2 És íme, Izráel Istenének a dicsősége közeledett kelet felől; zúgása olyan volt, mint nagy vizek zúgása, a föld pedig ragyogott dicsőségétől.
3 A látvány, amelyet láttam, olyan volt, mint az, amelyet akkor láttam, amikor a város pusztulása bekövetkezett. Olyan volt, mint az a látvány, amelyet a Kebár-folyó mellett láttam. Akkor arcra borultam.
4 Az Úr dicsősége pedig bement a templomba a kelet felé néző kapun át.
5 Ekkor fölemelt engem a lélek, bevitt a belső udvarba, és íme, az Úr dicsősége betöltötte a templomot.
6 Hallottam, hogy a templomból szól hozzám valaki – az a férfi pedig mellettem állt –,
7 és ezt mondja nekem: Emberfia! Ez az én trónusomnak a helye és lábaimnak a helye, ahol Izráel fiai között fogok lakni örökre. Nem szennyezi be többé szent nevemet Izráel háza, sem ők, sem királyaik paráznasággal, a királyok holttestével és áldozóhalmokkal,