1 Ha Efraim megszólalt,mindenki rettegett,naggyá lett Izráelben.De vétkezett a Baallal,ezért halál vár rá.
2 Most is tovább vétkeznek,istenszobrot csináltak maguknak,ezüstbálványokat a maguk esze szerint:mesterember készítménye ez mind.Azt mondják: Ezeknek áldozzatok!Emberek borjúkat csókolgatnak!
3 Azért olyanok lesznek,mint a reggeli felhőés mint a korán eltűnő harmat,mint a szérűről elsodort polyvaés mint a kémény füstje.
4 De én, az Úr, vagyok a te IstenedEgyiptom óta.Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent,nincs más szabadító, csak én.
5 Én gondoskodtam rólad a pusztában,a kiszikkadt földön.
6 Ha volt legelőjük, jóllaktak,jóllaktak és fölfuvalkodtak,ezért elfeledtek engem.
7 Úgy bánok velük, mint az oroszlán,párducként lesek rájuk az úton.
8 Rájuk támadok,mint a kölykét vesztett medve,és föltépem a mellkasukat.Felfalom őket,mint egy nőstény oroszlán,mezei vad szaggatja szét őket.
9 Az vitt romlásba téged, Izráel,hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál.
10 Hol van királyod?Szabadítsa meg városaidat!Hol vannak bíráid? Hiszen te mondtad:Adj nekem királyt és vezéreket!
11 Adok én neked királyt,de haragomban,el is veszem felindulásomban.
12 Össze van gyűjtve Efraim bűne,el van téve a vétke.
13 Szülési fájdalmak jönnek,de idétlen a gyermek;nem tud idejébenkijönni az anyaméhből.
14 Kiváltom őket a holtak hazájából,megváltom őket a haláltól.Hol van a tövised, halál?Hol a fullánkod, holtak hazája?Nincs bennem megbánás!
15 Bár ő a legvirágzóbb testvérei között,majd jön a keleti szél, az Úr szele,mely a puszta felől támad,kiszárítja kútját, elapasztja forrását,megfosztja kincseitől,minden drágaságától.