1 Jaj, de magára maradtaz egykor oly népes város!Olyanná lett, mint az özvegy.Nagy volt a népek között,úrnő a tartományok között,de kényszermunkássá lett!
2 Sírva sír az éjszakában,könny áztatja arcát.Senki sem vigasztaljaazok közül, akik szerették,barátai mind hűtlenné lettek,ellenségeivé váltak.
3 A nyomorúság és terhes szolgálat utánfogságba került Júda.Ott lakik a pogányok között,de nem talál nyugodt helyet.Üldözői mind utolériknyomorúságában.
4 Gyászolnak a Sion útjai,nincs, aki ünnepekre járjon.Kapui mind elpusztultak,papjai sóhajtoznak.Szüzei szomorkodnak,neki csak keserűsége van!
5 Elnyomói fölülkerekedtek,ellenségei jólétben élnek.Az Úr szomorította megsok vétke miatt.Gyermekei fogságba mentekelnyomóik előtt.
6 Odalett Sion leányánakminden ékessége.Vezérei olyanok lettek, mint a szarvasok,amelyek nem találnak legelőt:erőtlenül menteküldözőik előtt.
7 Visszagondol Jeruzsálemnyomorúsága és hontalansága idejénarra, hogy milyen jó dolga voltaz elmúlt időkben.De népe ellenség kezébe esett,és nem volt segítője,csak nézték ellenségei,és nevettek romlásán.
8 Sokat vétkezett Jeruzsálem,beszennyezte magát.Volt tisztelői mind lenézik,mert látták gyalázatát.Ő maga is sóhajtozott,és elfordult.
9 Ruhája szegélye piszkos;nem gondolt a jövendőre.Szörnyű mélyre süllyedt,nincs vigasztalója.Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok,milyen fölfuvalkodott az ellenség!
10 Kinyújtotta kezét az ellenségSion minden drága kincsére.Látnia kellett, amint bementekszentélyébe azok a népek,akikről azt parancsoltad:Nem mehetnek be gyülekezetedbe!
11 Az egész nép sóhajtozik,kenyeret keresgélnek,odaadják értékeiketennivalóért, hogy föléledjenek.Nézd, Uram, és lásd meg,mennyire lenéznek minket!
12 Mindnyájan, akik erre jártok,nézzetek ide, és lássátok:Van-e oly fájdalom,mint az én fájdalmam,amelyet nekem okoztak,amellyel megszomorított az Úrizzó haragja napján?!
13 A magasból tüzet bocsátottcsontjaimba, és eltiport engem.Hálót feszített ki lábaim elé,és hanyatt ejtett engem.Elhagyottá tett,beteggé naphosszat.
14 Számon tartotta vétkeimet,összefonódtak kezében,és nyakamra csavarodvamegrendítették erőmet.Olyanok kezébe adott az Úr,akiknek nem tudok ellenállni.
15 Félredobta hőseimet mindmellőlem az Úr.Kitűzte azt a napot,melyen összetörte ifjaimat;sajtóba taposta az ÚrJúda szűz leányát.
16 Ezek miatt sírok én,szemem könnybe lábadt,mert messze van vigasztalóm,aki engem föléleszthetne.Fiaim odalettek,oly erős az ellenség.
17 Sion kinyújtja a kezét,de nincs vigasztalója.Az Úr rendelt elnyomókatmindenünnen Jákób ellen.Jeruzsálemre úgy tekintettek,mint egy tisztátalanra.
18 Igazságos az Úr,mert szembeszálltam parancsával.Halljátok meg mind, ti népek,és lássátok fájdalmamat:szüzeim és ifjaimfogságba mentek.
19 Hívtam azokat, akik szerettek,de ők cserbenhagytak.Papjaim és véneimelpusztultak a városban,amikor ennivalót keresgéltek,hogy föléledjenek.
20 Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok,belsőm háborog,vergődik bennem a szívem,mert nagyon engedetlen voltam.Ott kint a fegyver öli gyermekeimet,otthon a halál.
21 Hallották, hogy sóhajtozom,de nincs vigasztalóm.Minden ellenségem hallotta bajomat,és örvendezett, hogy így tettél,és elhoztad a napot, melyet kitűztél.Járjanak ők is úgy, mint én!
22 Jusson eléd minden gonoszságuk,és bánj velük úgy,ahogyan velem bántálsok vétkem miatt!Bizony, sokat sóhajtozom,és beteg a szívem!