1 Jaj, de sötét felhőt borítottaz Úr haragja Sion leányára!Az égből a földre dobtaIzráel ékességét,nem gondolt lábai zsámolyávalharagja napján.
2 Elpusztította az Úr kíméletlenülJákób összes hajlékát.Ledöntötte féktelen haragjábanJúda leányának erődítményeit.Földre terítette, meggyaláztaaz országot és vezéreit.
3 Haragja hevében egészen összetörteIzráel hatalmát,visszavonta segítő jobbját,amikor jött az ellenség.Perzselte Jákóbot, mint lángoló tűz,emésztette körös-körül.
4 Fölvonta íját mint ellenség,előállott mint támadó,és jobbjával megölt mindent,ami a szemnek kívánatosSion leányának a sátrában;tűzként öntötte ki haragját.
5 Olyan volt az Úr, mint az ellenség:pusztította Izráelt,elpusztította minden palotáját,lerombolta erődítményeit,megsokasította Júda leányánakbúját-baját.
6 Földúlta hajlékát, mint egy kertet,lerombolta ünneplése helyét.Feledésbe juttatott az Úr a Siononünnepet és szombatot,bosszús haragjában megutáltkirályt és papot.
7 Elvetette oltárát az Úr,elhagyta szentélyét.Ellenség kezére juttattafalakkal körülvett palotáit.Hangoskodtak az Úr házában,mint ünnepnapon.
8 Az Úr akarta, hogy leromboljákSion leánya várfalát:mérőzsinórt feszített, nem hagyta abbakeze a pusztítást.Gyászol az erőd és a várfal,együtt omladoznak.
9 Földbe süllyedtek kapui,elpusztították, összetörték zárait.Királya és vezérei a pogányok közt vannak,ahol nincsen kijelentés,prófétái sem kapnaklátomást az Úrtól.
10 Némán ülnek a földönSion lányának vénei,port hintettek a fejükre,zsákruhába öltöztek.Földre hajtják fejüketJeruzsálem szüzei.
11 Szemem könnybe borult,bensőm háborog,a földre roskadtamnépem leányának romlása miatt,mert elalélt csecsemő és kisdeda város terein.
12 Azt mondják anyjuknak:Hol van kenyér és bor?Elalélnak, mint a sebesülteka város terein,kiadják lelküket anyjuk kebelén.
13 Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak,Jeruzsálem leánya?Milyen példával vigasztaljalak meg,Sion szűz leánya?Romlásod nagy, mint a tenger,ki gyógyíthat meg?
14 Prófétáid hiábavaló látomásokkalámítottak téged!Nem leplezték le bűnödet,hogy fordítsanak sorsodon.Hanem hiábavaló látomásokkalvezettek félre téged.
15 Összecsapják kezüket miattad,akik arra járnak.Fölszisszennek, és fejüket csóváljákJeruzsálem leánya miatt.Erről a városról mondták,hogy szépsége tökéletes,az egész föld öröme!
16 Föltátotta rád a szájátminden ellenséged.Fölszisszentek, fogukat csikorgatták,és ezt mondták: Elpusztítottuk!Erre a napra vártunk,megértük, megláttuk!
17 Véghezvitte az Úr, amit eltervezett,valóra váltotta, amit megmondott,amit régóta elrendelt:rombolt, és nem kímélt,örömöt szerzett az ellenségnek,fölemelte támadóid szarvát.
18 Szívük az Úrhoz kiáltottSion leányának várfala miatt.Patakként áradjon könnyedéjjel-nappal!Ne csillapodj le,ne nyugodjon meg a szemed!
19 Kelj föl, jajgass az éjszakában,az őrködés kezdetén!Öntsd ki szívedet, mint a vizet,az Úr színe előtt!Emeld föl hozzá kezeidetgyermekeid életéért,akik elaléltak az éhségtőlminden utcasarkon.
20 Nézd, Uram, és lásd meg azt,akivel így bántál!Miért kell az asszonyoknak megenniükgyermekeiket, dédelgetett csecsemőiket?Miért gyilkolják az Úr szentélyébena papot és a prófétát?
21 Az utcákon a földön feküszneka gyermekek és a vének.Szüzeim és ifjaimfegyvertől estek el.Gyilkoltál haragod napján,mészároltál kíméletlenül.
22 Mintha ünnepnap lett volna,összehívtad mindenünnen azokat,akiktől iszonyodtam.Nem tudott az Úr haragja napjánmegmenekülni, megszökni senki!Akiket dédelgettem és fölneveltem,azokkal ellenségem végzett.