11 Az egész nép sóhajtozik,kenyeret keresgélnek,odaadják értékeiketennivalóért, hogy föléledjenek.Nézd, Uram, és lásd meg,mennyire lenéznek minket!
12 Mindnyájan, akik erre jártok,nézzetek ide, és lássátok:Van-e oly fájdalom,mint az én fájdalmam,amelyet nekem okoztak,amellyel megszomorított az Úrizzó haragja napján?!
13 A magasból tüzet bocsátottcsontjaimba, és eltiport engem.Hálót feszített ki lábaim elé,és hanyatt ejtett engem.Elhagyottá tett,beteggé naphosszat.
14 Számon tartotta vétkeimet,összefonódtak kezében,és nyakamra csavarodvamegrendítették erőmet.Olyanok kezébe adott az Úr,akiknek nem tudok ellenállni.
15 Félredobta hőseimet mindmellőlem az Úr.Kitűzte azt a napot,melyen összetörte ifjaimat;sajtóba taposta az ÚrJúda szűz leányát.
16 Ezek miatt sírok én,szemem könnybe lábadt,mert messze van vigasztalóm,aki engem föléleszthetne.Fiaim odalettek,oly erős az ellenség.
17 Sion kinyújtja a kezét,de nincs vigasztalója.Az Úr rendelt elnyomókatmindenünnen Jákób ellen.Jeruzsálemre úgy tekintettek,mint egy tisztátalanra.